Mivel a kritikám eddig úgyis a rajongók magamra haragításáról szólt, ezért még ezt is bevállalom: a film legfőbb gyengeségei egész egyszerűen arra vezethetők vissza, hogy a 89/95-ben megfogalmazott vízió a maga kérdéseivel és üzeneteivel mára picit elfáradt. Nem arról van szó, hogy feltétlen időszerűségét vesztette volna, csupán túl sokszor és sokan dolgozták már fel ezt a témakört. Elég csak pont a Páncélba zárt szellem univerzum nehézsúlyú rajongóira gondolnunk; Steven Spielbergre, James Cameronra vagy éppen a legutóbb Eszterrel közösen kitárgyalt Wachowski testvérekre. Rupert Sanders és csapata pedig a később részletezett látványvilággal párhuzamosan nem tudta – lehet, nem is akarta – mélységében aktualizálni a produkciót. Így ami van, az hiába rendkívül hangulatos, de abban biztos vagyok, hogy a filozofálásra vágyó rajongókat ezzel az üres páncélhéjjal vesztette el a produkció. A történetet nem részletezném túlságosan, ahogy a fenti sorokból is kikövetkeztethető volt már; 2017-ben inkább nyomozás ez, mint lélektani dráma.
Mert ez a kérdés is felmerül. Mi van ha az embert az evolúcióban a gép és a humanoidok elegye fogja követni? Ha a gépi rendszer, hálózat és az emberi tudat egyesülése jelenti a következő fejlődési lépcsőt. Zseniális kérdések és remek felvetések. Ezért ennyire király ez a film. Mert ilyen mély, elgondolkodtató teóriái vannak. Én magam is a film után napokig agyaltam ezeken a kérdéseken. Egyszerűen zseniális, fantasztikus. Érthető, hogy miért vált kultuszfilmmé. Hiszen ennyi évvel a megjelenése után is képes gondolatokat ébreszteni az emberben. Nos az én 95-ös Páncélba zárt szellem kritikám nagyjából ennyi lenne. Röviden összegezve: a filmnek vannak hibái, de ezek eltörpülnek a mű gondolatisága, zenéje és látványa mellett. Én mindenkit buzdítok, bíztatok, hogy nézze meg, mert egy nagyszerű élménnyel lesz gazdagabb, és talán egy picit másképp fogja szemlélni a világot.
Még ha nagy fába vágta is Sanders a fejszéjét, igyekezett a lehető legtöbbet kihozni a filmből, és ez részben sikerült is neki. A rajongók elvárásainak részben vagy egyáltalán nem felel meg, de még így is messze sikerült felülmúlnia a legtöbb adaptációt, amiért jár a keksz.
Nevezzetek önzőnek, de ha egy filmesnek nincs mondanivalója, amivel ki akarja fejezni magát, akkor az nem jó filmes; mindenkinek meg kell találnia a saját hangját, és ha ezzel a hanggal újra tud értelmezni korábbi alkotásokat, akkor nyert ügyünk van. És hogy miért volt szükség erre a hosszú bevezetőre? Sejtheted: a Páncélba zárt szellem minden idők egyik legjobb remake-je. Erényeivel, hibáival együtt is egy olyan alkotás, amely saját jogon tud létezni, és érdemes is a létezésre. Megvalósításában, tálalásában és lefolyásában is egységes és önálló mű. Ritka bestia, de Rupert Sanders rendezőnek sikerült megszelídítenie egyet magának. És nem a rajongóknak, akik jó eséllyel teljesen kikelnek majd magukból azon, hogy a film milyen irányokba mert elindulni. De a rajongók már csak ilyenek. Egyedülálló események láncolata A távoli jövőben járunk, egy meg nem nevezett városban. (Valahol Ázsiában lehetünk, talán egy japán kikötővárosban, de az is lehet, hogy Hongkongban. ) Az emberiség életében a protézisek, beültetések, tuningolások már mindennapossá váltak, az internet a vénánkban áramlik, a tanulási folyamatok elképesztően felgyorsultak, szemünk pedig olyan dolgokat vetít elénk, melyek ott sincsenek.
Mi a probléma? Szexuális tartalom Erőszakos tartalom Sértő tartalom Gyermekbántalmazás Szerzői jogaimat sértő tartalom Egyéb jogaimat sértő tartalom (pl. képmásommal való visszaélés) Szexuális visszaélés, zaklatás Ha gondolod, add meg e-mail címed, ahol fel tudjuk venni veled a kapcsolatot. Jelentésed rögzítettük. Hamarosan intézkedünk. Mozikban a Páncélba zárt szellem, mely az azonos című japán anime élőszereplős amerikai feldolgozása... instagram: topmoviesss facebook: Top Moviesss Páncélba zárt szellem kritika Páncélba zárt szellem beszámoló Páncélba zárt szellem DUMA Páncélba zárt szellem vélemény Páncélba zárt szellem élmény #kritika #filmkritika #mozi
FANSHOP Páncélba zárt szellem A film összbevétele 169 801 921 dollár volt (), míg a magyarországi piacon 135 745 223 forintot termelt. A hazai mozik összesen 87 613 mozijegyet értékesítettek a produkcióra. A film költségvetése 110 millió dollár volt és jelenleg 169 millió bevételnél tart világszerte. ( Bob) Az eredeti tervek szerint Takeshi Kitano párbeszédeit nem feliratozták volna, amellyel Jim Jarmusch Szellemkutya című filmjére akartak utalni, ahol a főszereplő egy fagyiárussal beszélget minden nap, úgy, hogy az egyikük csak angolul, a másikuk pedig csak franciául tud, a nézők mégis megértik a párbeszédet. ( ArpiHajdu és Réci) A film kezdeti fázisában szóba jött, hogy a főszereplő arcvonásait digitális effektekkel ázsiaivá varázsolják, ám ezt elvetették, miután Scarlett Johansson csatlakozott a stábhoz, mert így szerették volna a történet univerzalitását hangsúlyozni. ( ArpiHajdu és Réci) A reklámkampány során többször is azzal keltették fel a közönség érdeklődését, hogy Scarlett Johansson meztelen a filmben, holott valójában csak egy robottestet láthattak a nézők.
Scarlett Johansson és a többi színész sincs igazán a helyzet magaslatán, egyikőjük sem tudja élettel megtölteni a karakterét. Persze Johansson esetében lehet azt mondani, hogy ő egy kiborgot játszik, de a többieknek sajnos nincs ilyen mentségük. Nem lett tehát igazán jó film a Páncélba zárt szellem. Nem is igazán rossz persze, de sokkal több is lehetett volna, ha akar. Azért akinek elég a Páncél is, az tekintse meg nyugodt szívvel, a Szellemről meg majd értekezik egy másik film. [fb_button]
Valóban sejthető volt, hogy a Páncélba zárt szellem új változata nem az Osi által kitaposott utat követi - hisz "főgonoszát" immáron nem Bábjátékosnak hívják, ráadásul Michael Pitt alakításában még manifesztálódik is -, de a dobbantást követően a film csak egyre messzebb és messzebb merészkedik eredeti ösvényétől, mindezt teszi úgy, hogy a saját maga által kialakított univerzumával szorosan együttműködve, komplett és jól működő egészet alkot. Persze, nem szabad elfelejteni, hogy egy hollywoodi szuperprodukcióról van szó, melynek a minél szélesebb közönség eléréséhez bizonyos kompromisszumokat meg kell kötnie, azaz történetét, mondanivalóját simára csiszoltan, jól fogyasztható adagokban kell tálalnia, és ennek egyik legjobb formája, ha az eredeti műre jellemző filozófiákat leképezik az egyén küzdelmére, melyet azért folytat, hogy megtalálja magát a mesterséges létben. Ezzel a nézők könnyebben tudnak azonosulni. Ezt a keresést a film pedig néhány alkalommal túlságosan alá is húzza, néha már-már poszterszlogen formájában feldobott kinyilatkoztatások formájában, de ez belefér, hisz legalább van mondanivalója.
Ami magát a cyber hangulatot illeti, csodásan fest a jövőbeli metropolisz, de funkciótlannak hat, háttérkép egy kreatív stúdióban, de még a reklámok sem hatnak igazinak. Olyan, mintha nem élnének itt igazi emberek, csak robotok és félrobotok - de nem azért teremti őket az emberiség, hogy könnyebb legyen az életünk? Mert itt egyetlen normálisan élő embert nem látunk, csak a kötelező cyberrosszarcúakat, kurvákat, dealereket és speeden pörgő jakuzákat. És ha már cyberbűnözés, tényleg egy SWAT egység ered a világhálón rosszalkodók nyomába? Azt meg végképp nem vágtam, nem is lett kifejtve, hogy mikor képes a főhős a térben "átlényegülni", máshol megjelenni és/vagy láthatatlanná válni. Talán megelégedtek az alkotók azzal, hogy ez baromi jól néz ki, és ebben speciel igazuk van, például a Kill Billből és O-Ren Ishiitől kölcsönzött robotgésás jelenetben még az elején vagy a vizes üldözésnél. A sztori Pozitívum: A Páncélba zárt szellem a műfajából adódóan szinte ugyanazokkal a nagy lételméleti kérdésekkel foglalkozik két látványos nagyvárosi akciózás között, mint a Szárnyas fejvadász, a Robotzsaru vagy a tavalyi év legsikeresebb sorozata a Westworld.
KRITIKA – Páncélba zárt szellem Az azonos című anime élőszereplős feldolgozása hosszadalmas előkészületek és némi botrány után jutott el a mozibemutatóig. Sok támadás érte a Bővebben