Erdély Sajátos Etnikai És Vallási Helyzete: Erdély Etnikai, Vallási Helyzete A 16-18. Században - Történelem Tétel
- Erdély sajátos etnikai és vallási helyzete a XVI–XVIII. században - Érettségid.hu
- Erdély sajátos etnikai és vallási helyzete
- Erdély etnikai, vallási helyzete a 16-18. században - Történelem tétel
- Erdély sajtos etnikai és vallási helyzete
" Három nép, három nemzet, négy vallás. " A XVI-XVIII. századi Erdély mind etnikailag, mind a nagyobb népcsoportok jogállását, mind bevett vallások tekintetében színes képet mutat. Luxemburgi Zsigmond a kincstár vagyonát pénzrontással kívánta helyreállítani, s ennek hatására Erdélyben a helyi püspök Lépes György nem szedte be az adót. Három év múlva azonban, amikor újra értékes pénz jött a forgalomba, a háromévi adót együttesen követelte meg, emellett nemcsak a parasztságot, hanem az ortodox románokat, s a főnemesek is hasonló követelésekkel álltak elő. Az ellentétek parasztfelkelésbe torkolltak. 1437-ben kitör a Budai Nagy Antal-féle parasztfelkelés, amely egységbe kovácsolta Erdély előkelőit, akik július 6-án a parasztfelkelés vezéreivel megállapodnak a kolozsmonostori egyezményben, amely a fellázadt jobbágyok számára számos kedvező intézkedést helyezett kilátásba. Az egyezmény azonban csak időhúzás volt az előkelők részéről, s 1438-ban mivel sikeresen leverték a lázadást, sohasem lépett életbe.
Erdély sajátos etnikai és vallási helyzete a XVI–XVIII. században - Érettségid.hu
Helyzetük a század második felére romlott, hiszen megcsappant a román vajdaságok felvevőpiacának igénye ipari termékeik iránt. A román fejedelemségekben (Havasalföld, Moldva) rendre azok a vajdák kerültek hatalomra, akik a legtöbb adót ígérték a szultánnak. A kiszámíthatatlan helyzet elől sokan vándoroltak Erdély peremterületeire, ahol elsősorban hegyi pásztorkodással és földműveléssel, végső letelepedésük után pedig jobbágyként dolgoztak és a földesúrnak adóztak. A román falvak ellensúlyozták a párhuzamosan érvényesülő lassú asszimilációt, ezáltal gyarapítva a román jobbágyok számát. században a román lakosság aránya meghaladta az erdélyi lakosság egyharmadát. század hozta el Erdély számára a Pax Habsburgicát, azaz a Habsburg Birodalomba való betagolódást követő békeévek időszakát, ami a század végére kis híján Erdély népességének megduplázódását eredményezte. A demográfiai mutatókat azonban rontotta a török alól felszabadult területek néptelen részeire történő elvándorlás és az 1717-1720-as pestisjárvány.
Erdély sajátos etnikai és vallási helyzete
– vallási türelem –kivéve a katolikusoknak) – Báthory István: a katolikus restauráció kísérlete és kudarca (jezsuiták) – iskolák, intézmények, nyomdák, kultúra 3. A tizenötéves háború hatásai – népességcsökkenés, pusztulás – a hajdúk letelepítése Erdély határán 4. Az etnikai szerkezet átalakulása a 18. században – további román betelepedés – cigány, örmény betelepedés a török alatt 5. A sajátos erdélyi társadalomszerkezet – gyenge arisztokrácia – fejletlen nemesi társadalom – erős német polgárság – a székely kiváltságok csorbulása (Határőrvidék) – Madéfalvi veszedelem – Horia és Closca felkelése, 1784 – az Urbáriumot hivatalosan nem vezetik be Erdélyben! Életmód és mindennapok a Rákosi- és a Kádár-korszakban – az Urbáriumot hivatalosan nem A tétel teljes tartalmának elolvasásához bejelentkezés szükséges. tovább olvasom
Erdély etnikai, vallási helyzete a 16-18. században - Történelem tétel
Vallási viszonyok Erdély vallási sokszínűsége, a négy "bevett", tehát törvényesen elismert vallás rendszere a XVI. század közepére alakult ki, sajátos etnikai és politikai sokszínűségének következtében. Az erdélyi reformáció első időszakában (1520-as évek eleje, 1540-es évek vége) megjelentek a különböző protestáns irányzatok, elsőként Luther tanai, majd az ország három részre szakadását követően (1541) a helvét tanok is. A reformáció irányzatai Erdélyben komoly támogatottságnak örvendtek, és örvendenek a mai napig is. Erdélyben a brassói Honterus indította meg a térítőmunkát, melynek eredményeképpen az 1550-es évekre kialakult a szászok lutheri egyházszervezete, azaz a szász evangélista egyház, amely saját püspököt is választhatott. Kolozsvárott Heltai Gáspár 1550-ben magyarra fordította és kiadta a Bibliát, amely elősegítette a kálvini tanok egyre gyorsabb ütemű terjedését. 1556 után, amikor Erdély urai János Zsigmond oldalára álltak, s hazahívták országába szintén segítette a kálvini tanok terjedését, és a Partium jelentős részén, Debrecennel az élen, az új vallás hívei kerültek többségbe, akik főként katolikusról áttért magyarok és székelyek voltak.
1437. szeptember 16-án kötik meg az erdélyi székely, magyar és szász vezetők a kápolnai "testvéri" uniót, amely tartósabbnak bizonyult, s 1848-ig meghatározta Erdély politikai berendezkedését. A kápolnai unió az összetartást deklarálta mind a külső, mind a belső ellenséggel szemben. Etnikai viszonyok A kápolnai uniótól a mohácsi csatáig a három rendi nemzet a székely, a magyar és a szász területi alapon különült el. A magyar megyék a magyarországi módon szerveződtek: létezett a földesúri- jobbágyi alárendelt viszony, a magyar városokban pedig polgárok laktak. Székelyföldön kollektív nemesség létezett, közigazgatási egységeik pedig a székek voltak. Szászföldön szabad szász polgárok laktak, akik önállóan irányították székeiket. Mohács után a kettős királyválasztás Erdély különállását fogja eredményezni, amelynek zavaros következményeit az 1570-es speyeri egyezmény rendezte. A székelyek főként a keleti területeken rendezkedtek be. Társadalmuk ebben az időszakban is ősi, archaikus képet mutatott, s csak a XVI.
Erdély sajtos etnikai és vallási helyzete
( 11 szavazat, átlag: 1, 45 az 5-ből) Ahhoz, hogy értékelhesd a tételt, be kell jelentkezni. Loading... Megnézték: 1 015 Kedvencekhez Közép szint Utoljára módosítva: 2018. február 21. Erdély sajátos etnikai és vallási helyzete a XVI–XVIII. században 1. Előzmények, alapok – rendi különkormányzat – vajda – három natio (magyar, székely, szász) 2. A reformáció Erdélyben a, A reformáció irányzatainak jelentkezése Szászok – evangélikusok maradnak Magyarok – református és unitárius hitre térnek Székelyek – részben reformátusok, részben katolikusok maradnak Románok – ortodoxok, a 18. […] Erdély sajátos etnikai és vallási helyzete a XVI–XVIII. században 1. Előzmények, alapok – rendi különkormányzat – vajda – három natio (magyar, székely, szász) 2. A reformáció Erdélyben a, A reformáció irányzatainak jelentkezése Szászok – evangélikusok maradnak Magyarok – református és unitárius hitre térnek Székelyek – részben reformátusok, részben katolikusok maradnak Románok – ortodoxok, a 18. században görög katolikus hitre térnek b, Politikai háttér A háttérben a fejedelmi hatalom politikája áll – támogatja, tűri a vallásváltoztatásokat, végül nem tud rajta úrrá lenni, kénytelen-kelletlen elfogadja (1568, tordai ogy.
- Okostankönyv
- Erdély etnikai, vallási helyzete a 16-18. században - Történelem tétel
- Gyuri bácsi gyógyteái rák ellen
- A maszk teljes film magyarul
Azonban a reformáció további fejlődésének, az új fejedelem Báthory István vetett véget, aki országgyűlési határozattal szabott gátat a további hitvitáknak. A vallási sokszínűség elismerését a 1568-as tordai országgyűlés hozta meg, ahol törvényt alkottak az evangélium hirdetésének és magyarázatának teljes szabadságáról. A négy bevett vallás (református, katolikus, evangélikus, unitárius) esetében is vallásszabadság érvényesült. A románok által képviselt ortodox vallást is megtűrték, híveik gyakorolhatták vallásukat, de nem terjeszthették. A Tordán megvalósult vallási tolerancia páratlan volt Európában. Ehhez hozzájárult, hogy az erdélyi fejedelmek nem törekedtek erőszakos hittérítésekre, ennek következtében nem történtek erőszakos vallási összetűzések sem. Erdélyben Bocskaitól kezdve (1604-1606) kezdve 1690-ig református fejedelmek uralkodtak. Más vallások működését csupán kis mértékben korlátozták, de senkinek sem szabtak gátat a vallás szabad gyakorlásában. A hegemón szerep azonban a református vallásé volt.