Kázmér (lengyel), Luxemburgi János (cseh) és Károly Róbert, új kereskedelmi útvonal kialakításában egyeztek meg Brünón és Krakkón keresztül, így elkerülték Bécset ( árumegállító jog: az idegen kereskedő köteles volt a város által szabott áron kitenni áruját, ami legtöbbször nagyon alacsony volt). Dinasztikus kapcsolatok: (1320-ban feleségül vette Lokietek Ulászló (lengyel) lányát, Erzsébetet) Nápolyi trón megszerzésére tett kísérlet ( András herceg és nápolyi Johanna házassága) 1339 örökösödési szerződés III. (Lokietek) Kázmérrel Ha az uralkodó törvényes utód nélkül halna meg, Lajos (III. Kázmér unokaöccse, Lokietek Erzsébet fia) örökli a trónt. Károly Róbert 1342. július 16-án hunyt el Visegrádon, egy erős országot hagyva fiára, (Nagy) Lajosra.
Politikai támaszként az új nagybirtokosi arisztokráciát alkalmazza, akiket ő maga emelt föl, ugyanis földeket adományozott nekik ( honorbirtok), ezek jövedelméből tartották fenn magukat, a földet csak a tisztség viseléséig birtokolták. Támogatói: Drugeth, Lackfi, Újlaki, Garai család Károly Róbert az országgyűlés helyett, ezekből a családokból összeállított királyi tanácsot működtetett. Gazdaságpolitika A birtokadományozások jövedelem-kieséssel jártak, és ezt pótolandó, Károly Róbert a királyi jogon szerzett jövedelmekre támaszkodott (regáléjövedelmek = ius regula): adók, vámok, monopóliumok. Ezek rendszerét átalakíttatta, gazdasági szakembere: Nekcsei Demeter által, aki az országos tárnokmester volt. A városok igazgatását a tárnokmester irányította. Gazdasági reformjait pedig úgy irányította, hogy hazánk adottságait kihasználja. Magyarország legfőbb előnye a jelentős nemesfém készlet volt. (Körmöcbánya: arany-, Selmecbánya: ezüst-, Besztercebánya: rézbányászati központok voltak, Erdély sóbányákban volt gazdag).
Érdekeltté kellett tehát tenni őket. A reform érdekében I. Károly az urbura (bányajövedelem) egyharmadát átengedte a nagybirtokosnak, ezzel megszüntette a rá vonatkozó királyi monopóliumokat. A pénzverési monopólium, a pénzverés haszna Magyarországon csak a királyt illette meg. A kamara haszna abból származott, hogy a királyok rendszeresen kivonták a régi pénzt a forgalomból és új pénzt bocsátottak ki, amelyeknek ezüsttartalma kisebb volt, de névleges értékét megőrizte. A régi pénzt mindenkinek kötelező volt új pénzre beváltani, sőt tilalmazták a korábbi pénz használatát. Elrendelték, hogy az új pénz ugyanannyit ér, mint a régi, vagyis ugyanannyi egységnyi árut lehet érte vásárolni. (Ennek a viszonylag könnyű pénzszerzési módnak azonban jelentős árnyoldalai is voltak. Egyrészt a kincstár bevételei is az általa kibocsátott rossz pénzben érkeztek be, másrészt a piacon elfogyott a bizalom az egyre gyatrább dénárok iránt, és minden tiltás ellenére a nyersezüst és a jobb külföldi pénzek forogtak a "feketepiacon". )
Érettségi Plusz: A középkori magyar állam megerősödése I. Károly Róbert idején on Vimeo
Történelem Plusz: A középkori magyar állam megerősödése I. Károly idején on Vimeo