A tanítványok döbbenten figyelnek, amikor megtudják, hogy egy közülük a halálba küldi a mestert, mindegyikük arcára kiül a félelem, és ez szinte sokkolja az értelmezőjét is. A másik elem, ami nem engedi a nézőt elszakadni a képtől, az a hihetetlen nyugalom és szeretet, ami a kép központi alakjáról sugárzik. Hihetetlen ellentét ez, amit élethűen tud ábrazolni. Fontos észrevenni azt, hogy Leonardo befejezetlenül hagyta Jézus arcát, ezzel is erősítve az érzést, hogy Jézus emberi és isteni mivolta egyszerre volt jelen abban a pillanatban. Véleményem szerint, Jézus alakja szimbólumként is tekinthető, egyszerre hat e festményen a keresztény hitvilág és a reneszánsz emberközponú eszménye. " Jelenleg már restaurált állapotban tekinthető meg Milánóban a Santa Maria delle Grazie templom melletti refektóriumban. Egy 2007-es elmélet szerint a kép egy zenei motívumot is tartalmaz rejtetten", olvashatjuk az internetes Enciklópédiában. Nem hagyja békén a modern kor művészeit sem, megmozgatta minden műértő figyelmét, s úgy gondolom, nem írhatok részletesen e képről, ha nem hozom összefüggésben Dan Brown: Da Vinco kód című művével.
Az utolsó vacsora című festmény elemzése by Szabolcs Király