Föld Keringése A Nap Körül
Az sem marad igaz, hogy síkgörbe, még az sem, hogy zárt görbe a Föld egy pontjának a pályája. Minden modell egyszerûbb, mint maga a valóság. R. Gy.
A Föld kering a Nap körül vagy fordítva? | netfizika.hu
Ha a vonatkoztatási rendszer origóját a Föld közepébe helyezzük, a tengelyeit pedig (nagyjából) egy-egy állócsillag irányába fixáljuk, akkor ebben a rendszerben már a Nap kering a Föld körül. Ha a vonatkoztatási rendszer origóját a Hold közepébe helyezzük, a tengelyeit pedig (nagyjából) egy-egy állócsillag irányába fixáljuk, akkor ebben a rendszerben a Föld is és a Nap is a Hold körül kering. Hajmeresztőnek tűnhet, pedig teljesen rendben van. A vonatkoztatási rendszerek közül némelyek "egyszerűbbek" a többinél, mert bennük a Newton-törvények "komplikációk nélkül" igaznak bizonyulnak. Ezeket a vonatkoztatási rendszereket nevezzük inerciarendszereknek. Ezekből végtelen sok van; és ezek a vonatkoztatási rendszerek egymáshoz képest egyenesvonalú egyenletes mozgást végeznek. Az összes többi többi vonatkoztatási rendszernek az origója gyorsuló mozgást végez az inerciarendszerek origójaihoz képest év/vagy a tengelyei forognak az inerciarendszerek tengelyeihez képest (az már jényegtelen, hogy egyenletes forgás vagy gyorsuló, hiszen már az egyenletes forgó mozgást végző test pontjai is gyorsuló mozgást végeznek a centripetális gyorsulás miatt), ezért őket gyorsuló rendszereknek szokás nevezni.
Amikor felmérik egy ország lakosságának tudományos ismereteit (illetve még inkább az ismeretek hiányát), olyankor gyakran szerepel a kérdések között valamilyen formában, hogy a Nap és a Föld közül melyik kering a másik körül. Azok a válaszadók, akiknek van egy kevéske (de nem túl mély) ismeretük a témában, ők azonnal magabiztosan rávágják, hogy: - A Föld kering a Nap körül. A "tájékozottabbak" azt is hozzáteszik: - Ahogyan azt már Kopernikusz óta tudjuk, heliocentrikus világkép. A kérdés azonban nem ilyen egyszerű. Először is, bármilyen test mozgását mindig valamilyen vonatkoztatási rendszerben lehetséges leírni. Vonatkoztatási rendszerből viszont végtelen sok van, és mi szabadon, önkényesen választhatunk közülük. Nézzünk pár lehetőséget: Ha a vonatkoztatási rendszer origóját (kezdőpontját) a Nap közepébe helyezzük, az egyik tengelyét pedig a Föld irányába fixáljuk, akkor ebben a rendszerben a Föld semmilyen mozgást nem végez. Ha a vonatkoztatási rendszer origóját (kezdőpontját) a Nap közepébe helyezzük, a tengelyeit pedig (nagyjából) egy-egy állócsillag irányába fixáljuk, akkor ebben a rendszerben a Föld kering a Nap körül.
De addig is "estek", amíg csak szálltak a levegõben! "A Föld pályája miért ellipszis? " Ez már jó kérdés. A Nap körüli keringése közben a Föld mindig több, mint tízezerszer messzebb van a Naptól annál, amennyi a Föld átmérõje. Ezért a Nap körüli keringése szempontjából a Földet jó közelítéssel pontszerûnek tekinthetjük, s ha elhanyagoljuk a többi égitestnek (elsõsorban a Holdnak! ) a Földre gyakorolt hatását, akkor Newton gravitációs törvényébõl és a dinamika alaptörvényébõl együttesen következik, hogy a Föld pályája ellipszis kell, hogy legyen. A levezetés megtalálható a fizikakönyvekben. Ha figyelembe vesszük a Hold hatását, akkor csak azt mondhatjuk, hogy a Föld és a Hold közös tömegközéppontja kering elipszis pályán a Nap körül. Ez a tömegközéppont is a Föld belsejében van, de nem esik egybe a Föld középpontjával, hanem a Föld forgása közben vándorol. (Egyik érdekes következménye ennek a napi kétszeri dagály és apály a tengerpartokon. ) Ha pedig a többi égitest hatását is figyelembe vesszük, további eltérések adódnak az ellipszispályától.
Föld Kérdés: A Föld � mint a Naprendszer többi bolygója is � ellipszis pályán mozog a Nap körül. A Föld pályája miért ellipszis? Miért nem "esik" a Föld a Nap felé? Miért õrzi meg a Föld állandó sebességét? Fodor Szabolcs Válasz: Kezdjük az utolsó kérdéssel. A Föld azért nem õrzi meg állandó sebességét, mert a rá ható erõk eredõje nem zérus. Newton óta tudjuk, hogy a testre ható erõk eredõje gyorsítja a testet, legyen az akár egy piciny részecske, akár egy égitest. "Miért nem 'esik' a Föld a Nap felé? " Itt az állítás téves; a Föld ténylegesen esik a Nap felé. Sebessége minden pillanatban változik: mozgása mindig a Nap felé térül el. Ahogyan az eldobott kõ (nemcsak a "fel-fel dobott kõ"! ) mindig a Föld felé esik (állandóan a Föld felé térül el), ugyanúgy a Nap körül keringõ Föld is mindig a Nap felé esik (sohasem megy egyenesen! ). Persze, ha egyszer a Föld megállna a pályáján, akkor onnan kezdve egyenesen a Nap felé indulna el. Mint ahogy egy falnak repített rongylaba vagy UFO-magazin is egyenesen leesik a Földre.
- XV. kerület - Rákospalota, Pestújhely, Újpalota | FKF Zrt. Hulladékudvar, Szemléletformáló és Újrahasználati Központ - Károlyi Sándor út
- A Föld kering a Nap körül vagy fordítva? | netfizika.hu
- Magyar nyelv és kommunikáció nyelvi előkészítő évfolyam számára megoldások
- Drága örökösök 2 évad tartalom
- Frozen 2 teljes mese magyarul
- Dr. Juhász Anett urológus, Kecskemét
- Műemlékvédelem alatt álló épületek felújítása
- Malacok eladók győr moson sopron megye koezigazgataai terkepe
- Melyik a legjobb fűkasza dalil boubakeur
- Dzsudzsák balázs ildikó dzsudzsákné kósa
- Mit és mennyit kellene innia egy gyereknek?
A Föld nagyrészt 1 éves periódussal nagyjából ellipszispályán mozog, amire perzse még rárakódik egy kis "zavar, mocorgás" (tudományos kifejezéssel "perturbáció") a többi bolygó gravitációs vonzása miatt. A Nap is érzékeli az össze többi objektum gravitációs vonzását, de az egyes bolygók eltérő mértékben és eltérő periódussal "rángatják, táncoltatják" a Napot. Amikor két égitest gravitációs erőt fejt ki egymásra, akkor a két gravitációs erő ugyanakkora (Newton III. törvénye értelmében). Az azonos nagyságú gravitációs erők különböző gyorsulásra kényszerítik az égitesteket, ha a tömegük eltér. Newton II. törvénye \[F=m\cdot a\] amiből a gyorsulást kirendezve \[a=\frac{F}{m}\] vagyis nagyobb tömegű égitest mindig kisebb gyorsulást fog elszenvedni, a kisebb tömegű égitest pedig nagyobb gyorsulást. Amikor az egyik égitest gyorsulása elhanyagolhatóan kicsi a másikhoz képest, akkor a nagy tömegűt csupán elhanyagolhatóan kis gyorsulásra kényszeríti ugyanazon nagyságú a gravitációs erő, ami a kis tömegűt "jól megrángatja".
