Nincs szebb madár, mint a lúd, nem kell néki gyalogút, télen-nyáron mezitláb, nevelgeti a fiát, nevelgeti a fiát. Mégis legszebb a kánya, a világot bejárja, mégsem kopik csizmája, megkíméli a szárnya, megkíméli a szárnya. Mégis legszebb a fecske, odaszáll az ereszre, eresz alatt csicsereg, irigylik a verebek, irigylik a verebek. Refr. 4x Hej, de az a sok madár a kék égen vígan száll, bárcsak madár lehetnék, szabad égen szárnyalnék!... Szép madár itt a túzok, azt hiszem, hogy nem túlzok, széles puszták kakasa, hosszan lelóg tollbajsza, hosszan lelóg tollbajsza. Jaj, de büszke a kakas, hogy a feje tarajas, ha jóllakik, azt mondja: sóra, fára nincs gondja, sóra, fára nincs gondja. Refr. 2x szabad égen szárnyalnék! Hej, de az a sok mi? Madár... Madár.. vígan száll szabad égen szárnyalnék!
Nincs szebb állat, mint a lúd. Nem kell néki gyalogút. Télen-nyáron ha kijár, Fölneveli a libát. Elhajtanám a libát Komáromig mezítláb, Ha a rózsám láthatnám, Tovább is elhajtanám. Korpát eszik a kutyám. Uszítanám, ha tudnám. Ugyan mér fogadna szót, Mikor sose lakik jól? Forrás: Ortutay Gyula - Magyar Népdalok< >